Jászberényben az első mozgóképszínházat, vagy ahogyan nevezték, Városi Mozgót 100 évvel ezelőtt, 1921. december 22-én nyitották meg a Lehel Szálló nagytermében. Megvalósításában komoly szerepet játszott Friedvalszky Ferenc polgármester, Pénzes Sándor városi főügyész és dr. Szombathy István igazgató. A bemutató előadás Homoki Aladár zenekarának ünnepi nyitányával kezdődött, majd a gimnázium énekkarától felcsendült a nemzeti Hiszekegy, ezt Pénzes Sándor főügyész lendületes beszéde követte.
Az első vetítésen a Shakespeare drámából készült Hamlet című filmet mutatták be hat felvonásban, alatta Berzáty László zenekara játszott. A következő vetítés december 25-én volt, s a Harc a hómezőkön című filmet tűzték műsorra. Ezt követően egymás után vetítették a kor közkedvelt filmjeit: Salto mortale, Boleyn Anna, Cayennei fegyenc, Gyönyör asszonya, Tiltott gyümölcs, Szegény kis gazdag leány, Szókimondó asszonyság, Oroszlánkönykök stb. A némafilmek vetítése alatt egy zongorista játszott, hol lassabb, hol pedig gyorsabb tempóban. Mivel az aláfestő zene minden filmnél ugyanaz volt, ezért a közönség kérte az új zeneszámok betanulását.
A vetítésre kerülő filmeket rendszeresen hirdették a Jász Hírlapban. Mindig gondosan feltüntették, kinek a művéből készült a feldolgozás, a szereplőket, a rendezőt, de sokszor a film rövid tartalmi kivonatát is közzétették. A Városi Mozgó 1922-ben a következő jegyárakkal üzemelt: páholyülés 35 K., zsölye 30 K., I. hely 20 K., II. hely 15 K.
Az előadások kezdete hétköznap 6 és 8, vasár- és ünnepnapokon pedig 4, 6 és 8 órakor volt. A mozijegyeket a Lehel Szálloda alatti dohányárudában válthatták meg.
A mozgóképszínháznak nagy sikere volt, de működését mégis megnehezítette, hogy a mozinak használt Lehel Szálló nagytermét a lerögzített székek miatt nem tudták táncmulatságra használni, s emiatt gyakran el akarták költöztetni.
A Városi Mozgóban, 1931-ben már próbavetítésen bemutatták a Modern Faust című hangos filmet, de a rendszeres hangosfilm-vetítés 1932. szeptember 12-én kezdődött el, amikor a közönség rendes előadáson nézhette meg a Hyppolit, a lakáj című magyarul beszélő zenés vígjátékot, amelynek olyan nagy sikere volt, hogy aznap négyszer vetítették egymás után. Ettől kezdve a mozi Városi Hangos Mozgó néven szerepelt, s egymás után tűzte műsorra a népszerű magyar és külföldi hangos filmeket: Csárdáskirálynő, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Az új földesúr, Búzavirág, Szentivánéji álom, Ben hur, A víg özvegy stb. A filmek mellett kísérőműsorként rövid trükkfilmeket, Magyar Híradót és Fox Világhíradót vetítettek. 1936 februárjában még Jászberényi Híradó is szerepelt a műsoron, amely részletet mutatott a Palotásy Dalestély táncoló párjairól. A mozi bérlője és vezetője ekkor Tófalvy Gábor volt.
1937-ben a város megbízásából Komáromy József újságíró, helytörténész vette át a mozi vezetését, aki 1939-től, mint az intézmény bérlője vezette tovább. Működése alatt a nehézségek ellenére (rivalizálás a Kultúr Mozgóval, anyagi problémák, háborús helyzet) felvirágoztatta és nyereségessé tette a Városi Mozgót. A mozi reményteljes fejlődésének mégis vége szakadt, mert 1941. június 12-én az engedélye lejárt, s bérleti pályázatra jelentkező személyek közül a városi képviselőtestület egyiket sem támogatta, így a Belügyminisztérium az engedélyt sem hosszabbította meg. A mozit bezárták, berendezéseit elárverezték, s ezzel véget ért a Városi Mozgó 20 éves működése.
A 20. század elején egy másik filmszínház is működött Jászberényben. A Barátok temploma mellett 1926-ban épült fel a Ferences Kultúrház, amelynek gyönyörű színházterme mozielőadások tartására is alkalmas volt. 1926 karácsonyára meg is kapták a vetítési engedélyt, s ezzel a Kultúr Mozgó megkezdte működését. A ház berendezése messze felülmúlta a városi moziét. Az első vetítésen egy Szent Ferenc életéről szóló filmet mutattak be, s ezt követően is főként vallási témájú filmeket tűztek műsorra. A Kultúr Mozgó filmvetítései kezdetben meglehetősen rendszertelenek voltak, ami nagyban befolyásolta látogatottságot és a nyereséges működtetést.
Nagy erőlelépést jelentett, amikor 1935 karácsonyán a Kultúr Mozgóba is beszerelték az első hangosító berendezést, s ettől kezdve Kultúr Hangos Mozgó néven szerepelt. Budapestről érkezett Molnár Imre hangmérnök, aki nemcsak tökéletesítette a gépet, de egy darabig a mozit is ő működtette. 1937-ben vitéz Rigó Ferenc kapott engedélyt a Kultúr Mozgó üzemeltetésére. Sikeres propagandája nyomán látványosan megemelkedett a látogatók száma, ennek következményeként egyfajta versengés alakult ki a két mozi között.
A Kultúr Mozgó műsorpolitikája elsősorban a művészfilmek bemutatásának kedvezett. Így kerültek vetítésre a következő filmek: Bűn és bűnhődés, Rómeó és Júlia, Fekete rózsák, Szent Péter esernyője, Moszkva-Shanghai, Chicago, a bűnös város stb. Az előadásokat általában hétvégén tartották: szombaton ½ 9-kor, vasárnap ½ 5., ¾ 7 és 9 órakor. A mozijegyeket a Dobóczky-féle üzletben lehetett megvásárolni.
A fő film előtt itt magyar illetve világhíradót vetítettek. A mozi programját széles körben propagálták, de olvasható volt a Jász Hírlapban is. A Kultúr Hangos Mozgó működése a városihoz hasonlóan 1941-ben ért véget.
A Városi Mozgó bezárását követően a Kultúr Mozgót üzemeltető vitéz Rigó Ferenc engedélyét meghosszabbították és szorgalmazták, hogy a város központjában egy 600 személyes mozit hozzon létre. Rigó Ferenc ehhez megvásárolta a Fecske-fürdő évek óta nem használt romos épületét, amelyet Szabó István építész tervei alapján teljesen átalakíttatott. Az új mozi a Lehel Mozgó nevet kapta és 1941. december 25-én kezdte meg működését. Ünnepi nyitóelőadásként az Egy éjszaka Erdélyben című filmet vetítették.
A korszerű Lehel Mozgóban szombatonként két, vasárnap három előadást tartottak, de voltak vetítések hétfői és keddi napokon is. Egymás után tűzték műsorra a korabeli magyar filmgyártás népszerű filmjeit, köztük Hamza Dezső Ákos alkotásait is: Egy szoknya, egy nadrág, Külvárosi őrszoba, Szíriusz stb. A jegyárak 40 és 120 fillér között mozogtak.
Vitéz Rigó Ferenc 1943. április 25-én meghalt, a mozit lányai és örökösei működtették tovább.
A háborús helyzet rendkívül megviselte a mozi életét, 1944 novemberétől 1945 márciusáig még a vetítések is szüneteltek. Mindemellett 1944 tavaszán a BM kiadta az engedélyt Szalontai Imrének az egykori Kultúr Mozgó újbóli üzemeltetésére. Így ismét versenyhelyzet alakult ki a két mozi között.
1945 júniusában az MKP átvette az üzemeltetés jogát és Tóth Mihályt nevezte ki mozivezetőnek. Így csak az épület maradt a tulajdonosoké, akik használati díj jogcímen 2%-ot kaptak az üzem bruttó bevétele után.
A Lehel Mozgót 1948-ban államosították. Működtetését a MOKÉP Nemzeti Vállalat vette át, a mellette üzemelő fürdőt pedig a város.
Az 1950-es években a mozit Szabadság Mozgónak nevezték el, de a plakátokon továbbra is a régi elnevezés szerepelt. Az 1960-as években Kertész József volt a mozi vezetője, s ekkor a neve már Lehel Filmszínház volt, de közismert nevén csak mozinak hívták. (a felesége pedig a Kultúr Mozgó üzemeltetője). Működése alatt jelentős fejlesztések történtek: Elac német vetítőgépeket vásároltak, s így jelentősen javult a vetítések minősége, előre tolták a színpad falát és a normál filmes vetítővásznat szélesvászonra cserélték. 1959-ben nyitották meg a Riszner sétányon az 1400 férőhelyes Szabadtéri Színpadot, ahol nyári idényben számos nagysikerű filmet vetítettek óriási érdeklődés mellett. Megindult a tanyai vándorvetítés is. A kijelölt helyeken (Szentimre, Meggyespele, Kerekudvar, Öregerdő, Szőlőgazdaság) hetente egyszer volt vetítés aggregáttal működő 16 mm-es géppel. A közönség felrakott téglákon ült, s vetítésenként 3 Forintot fizetett. 1962-ben alakult meg a jászberényi amatőr Film és Fotó Klub, amelynek tagjai jelentős kordokumentációs munkát végeztek.
Kertész József Gyöngyösre való távozása után Palotai Imre, majd dr. Imre Imréné vette át a mozi vezetését. Az 1970-es években a Lehel Mozi is a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalathoz tartozott. 1976-ban pedig körzeti mozi státuszba került, s vezetőjévé Demeter Istvánt választották. Az 1980-as évek elején Bojtos György lett a helyi és körzeti üzemvezető, 1987-től pedig Bathóné Nagy Juditot nevezték ki a Lehel Filmcentrum vezetőjévé, aki újból felvirágoztatta és pezsgővé varázsolta a mozi életét, amely elnyerte a premier mozi besorolást. Számos újítást vezetett be: bérletes előadások, filmarchívum, művészfilmek tárlata, vándorvetítések folytatása (tanyákon, Hűtőgépgyárban, Ifjúsági Házban).
1992-ben a Megyei Moziüzemi Vállalatot felszámolták, ezért a továbbiakban a Lehel Mozi üzemeltetési jogát a Tisza Mozi Kft-n keresztül biztosították. A mozi állami joga is megszűnt és a Városi Önkormányzat vette tulajdonába. Ezt az időszakot jelentős épület-felújítások és technikai modernizálások jellemzik.
Bathóné Nagy Judit 1995-ös távozása után több vezető váltotta egymást a mozi élén (Koncz Zsófia, Katona Mónika, Telek Zsolt), míg 1998-ban Baranyi Béla nyerte el az üzemeltetés jogát, aki saját erőből és pályázati támogatás révén számos fejlesztést hajtott végre az épületen és a berendezésen (vetítőgépek, hangtechnika, székek cseréje, fűtés, terasz, vizesblokk cseréje).
2009-ben a mozi befogadó színházként is kezdett üzemelni, ekkor valósult meg a színház-, hang- és fénytechnika kiépítése.
2012-ben a mozi a Jászkerület Nonprofit Kft. fenntartásába került. 2013-ban a mozi vezetője Molnár Zoltán lett és az intézmény rövid időre a Honvéd Jász Kaszinóba költözött, hogy megkezdődhessen a mozi életének eddigi legnagyobb felújítása. Az épület teljes belső területe átépítésre került, a filmvetítés digitálissá vált, kiépült a 3D-s vetítésekre alkalmas rendszer, és egy korszerűbb hang- és fénytechnikát is telepítettek.
2020 októberében Keszthelyi Zsoltot nevezték ki a mozi vezetésére, aki kollégáival együtt mindent megtesz az intézmény eredményes működtetéséért.
A Lehel Filmszínház napjainkban a filmvetítéseken túl színházi előadásoknak és különböző városi és civil közösségek rendezvényeinek is helyet ad. A nagytermen kívül a Sára Sándor rendező nevét viselő kamarateremben is rendszeresen zajlanak programok.
A Lehel Filmszínház Jászberény kulturális életének egyik meghatározó intézménye, amelyre méltán lehetünk büszkék, de úgy gondoljuk, büszke lenne rá egykori alapítója, Rigó Ferenc is.
Gyűjtötte Dr. Bathó Edit a Jász Múzeum igazgatója